Pár éve ismertem meg Lakházy Tamás által újraélesztett Balaton kerülésnek ezt a lehetőségét. Igen tudom, ez is egy QR kódos...g. De nem! A gondolat (maradjon fenn Ujj Zoltán sporttársunk emléke), az egyszerűsége (azért minden profin működik, a folyamatos segítség, törődés ),  a sok lehetőség pedig egy igazi versennyé teszi. Ráadásul imádott Balatonom körül. Részletek a balathlon.hu oldalon.

Szóval elég jól rákaptam, rákaptunk erre a köröcskére. Futva, kerékpárral, szakaszonként, egyben többször is jártam rajta. Hamarosan kiderült, hogy a sok egyéb mellett ebben is nagyon hasonlítunk (néha kiegészítjük egymást :) ) Tamással. Akkor lépjünk egyet, közös kör. 

Így idén már második alkalommal indultunk együtt és tudtuk, hogy mint mindig most is jól fogjuk magunkat érezni a sportoláson túl, ahhoz szorosan kötődve, mert a sport sokat ad nekünk (remélem nektek is)

 2022. július 27. reggel 5:55 Keszthely resti előtt két pasi babrál a telefonjával. :D

Kerek 6 órakor indultunk (de jó könnyű lesz számolgatni), hogy 12 óránál kevesebb idő alatt körbetekerjünk.(12:15 perc volt Tamás legjobb ideje, nekem volt már 10:02 is) 

Ez a nap rólunk és egy kicsit jobban Tamás köréről szólt. Pontosan beállítottuk, hogy például Akaliból 3 óra 2 perckor kell tovább indulnunk és ez minden szakasz végére be volt lőve. 

Nem szerettünk volna erősen kezdeni, így egy kényelmes tekeréssel értünk Balatonakaliba úgy, hogy a frissítés után (gél, kolbi, szendvics, heineken, víz) a tervezett helyett 2 óra 57 perckor már újra nyomtuk a pedált.

(kis figyelem a trikókra)

A mostani körön azt gondoltuk (hallottuk tapasztalt kerekesektől), hogy most nem Dörgicsén át, hanem Aszófőn keresztül megyünk fel Pécselyre. Ez nagyon jó ötlet volt amúgy, kényelmesebb és gyorsabb. (elgondolkodtam egy gyors körön)

Nagyon élveztünk, szépen haladtunk, de megmérettünk. Egyszer csak érzem valami nem ok a hátsómmal. Mi lenne? Defekt. Ok,ok,ok! ott a pótgumi, semmi baj. De nem volt ott. Teljes roló le. Ott álltunk Vászolyon túl Pécselyen innen a pusztában. Szerviz kb. 5 km-re, vasútállomás 3 km-re. Telefon Lakházy Tamásnak. Küldi a szervizek számait. Szabadnaposak vagyunk, egyedül vagyok a boltban...stb. Bennem erősödik az érzés el...tad Tamás körét. Hogy lehetsz ilyen balfék, hogy nem hozol gumit.

Ilyenkor az emberi agy felfokozódik és minden ötlet reálissá válik, de valahogy ki kell ebből mászni. 

Jött egy teherautó. Állj, kérlek állj meg! Megáll...

-Elnézést Balatonfüred felé megy? (gondoltam feldobom a bicajt és a többit meglátjuk)

-Sajnos nem. 

-Kifizetem, kérem menjünk arra! 

-Fuvarban vagyok. De tudja mit. Ezt leteszem és a másik kocsimmal visszajövök. (ilyen nincs is, de mégis van)

Vezetés közben beszélgetünk. Kiderül ő is bicajozik, ráadásul abba a szervizbe jár, ahová mennem kell, sőt jó ismerőse a szervizes. Bevitt, nem kért egy vasat sem (kiesett a fuvarból-azt mondta addig megpakolják), megkérte a szervizest, hogy vegye előre a bicajomat (így is lett)

Így kb 50-55 perc múlva két hatalmas Ember segítségének köszönhetően már újra úton vagyunk. Tamás állítja nem érdekes az idő, csak érjünk körbe. Én tudom, hogy igen is érdekes. Erre készülünk egy éve, hogy 12 óra alatt legyen. Az futásoknak köszönhetően mindig készen állok az újra tervezésre.

Újra tervez! Mondom Tamásnak, ha rövidítünk a frissítéseken és egy kicsit növelünk a terv sebességen, akkor Fonyódig utolérjük a tervünket. (9 óra 55 perc indul Fonyódról) Nem érdekes, érjünk körbe-ez a válasz. De ott a fejemben már tudtam, hogy ezt meg kell oldanom a Barátomnak. Minden idegszálammal erre koncentráltam. Mentem elöl ahogy tudtam, illetve ahogy tudtam, hogy menni kell, mert nem akartunk a két évvel ezelőtti csapdába esni, ahol Tamás lába meghúzódott. Szóval kijött belőlem a hajcsár, de ... Állj! Hol az élvezet? Ez a játék ment végig, ezen a vékony határon táncoltunk. Ha élvezkedtünk az vitte a nehezen összekapart perceket.

Kihagytuk a kedvenc lacikonyhámat Aranyparton (10 perc). Azért frissítettünk Kenesén, magasparton a Millenium emlékműnél,Földváron is.

Beértünk Fonyódra 9 óra 50 percre.

Ám! Éhesek és szomjasak voltunk. Ok! Ez belefér, bementünk az egyik büfébe. Frissítés (kolbi, zsemle, rizs, hosszúlépések, gél, sótabletta és jó sok röhögés).

Mikor elindultunk Fonyódról 1 óra 55 percünk volt. Ez elég kell legyen 33 km-re, de ugye még 4 helyen kellett leolvasnunk, ami egy kicsit viszi a perceket.

Rendben! Végső terv. Bélatelepig kényelmes, emésztős, Bélateleptől Fenyvesig (kb 5km) erős tempó, onnan Máriáig tekerős normál. 

Máriára értünk, frissítés után 58  perc maradt 18 km-re. Ez sima ügy, de még mindig két leolvasás és 190 km volt a lábunkba. Elindultunk, mentem elöl, mint a meszes, se jobbra se balra csak előre. (a forgalomra figyeltem) Hátra szólok, mindjárt itt van a berényi pont. Tamás vigyorogva mondja, most már meglesz. 

11 óra 46 perc alatt értünk körbe az elvesztegetett defektes idővel együtt. 

Ráadásul Ildi várt minket a pavcsin (majd Alíz is csatlakozott). Nagyon nagyon sokat mulatoztunk, rengeteget beszélgettünk, és nem utolsó sorban ki tudtuk javítani a súlyos hibámat. Nem szúrtam el Tamás körét.

Igen boldog napot töltöttünk együtt! A tetéjébe még Lakházy Tamás is felhívott minket és gratulált. (külön-külön)

A második hosszú közben kicsit még bőgtem is, akkor jött ki a feszültség, de az már az örömé volt.

Köszönjük az Aszófőn lakó bicajos és teherautós Embernek, a Tempó Kerékpárüzlet (Füred, Ady utcán felfelé jobb oldalt), szervizben dolgozó Embernek, L.Tamásnak!